Józsi nővér és a sárga bicikli

A XXI. század elején elkényelmesedve ülünk a moziban és döbbenten szembesülünk azzal a ténnyel, hogy csupán néhányszáz kilométerrel odébb, Erdélyben nyoma sincs a technikának, az orvosi ellátásnak, mintha a civilizáció megrekedt volna a határon túl.

Zsigmond Dezső legújabb dokumentumfilmje érzékenyen, ugyanakkor egyszerően mutatja be az erdélyi falucska, Kommandó különösen, fájóan egyszerő életét. Fáj ez az élet Budapestről, Magyarországról nézve, mert mi minden jóhoz hozzá vagyunk szokva. Evidens, ha bemegyünk a boltba, megvesszük, ami kell, akár hajnal egy órakor is. Ha fáj a fejünk, beugrunk a patikába, vagy elmegyünk az orvoshoz, mert van.

Szájer Józsi bácsi Kommandón a felcser. Rég elfeledett szó ez itt nálunk, régmúlt időket idéz, talán a fiataloknak, a gyerekeknek ez a szó teljesen ismeretlen. Felcser, az, aki ellátja a sebeket, kisebb rándulásokat tesz helyre, és szurikat ad be. Józsi bácsi is ezt teszi, ő látja el a falut egészségügyi szolgáltatással, sárga biciklijén karikázva. Megy, ha baj, s hetente egyszer kinyit a „falu rendelő”, ami kissé rozzant, a víz is nehézkesen folydogál, de legalább van. Józsi bácsi az egész falu „megmentője”, mert ha ő sem lenn, a jó isten se tudja, mi történne akkor… – hangzik el egy fiatalember szájából, akinek éppen hatalmas duzzanat van a lábán, de Józsi bácsi segédkezik az ápolásban. Józsi nővér szőrővizsgálatot is tart az iskolában, ahol megnézi a gyerekek haját, nem tetves-e, s egyéb kérdéseket tesz fel egészségügyi állapotukról. Ha nagy a baj, akkor ő hívja az orvost.

Józsi bácsi teendői közben rálátást kapunk a falu lakosságára, mindenki igen szegényesen él, de senki nem panaszkodik, egyszerű az élet Kommandón, de van jókedv, beszélgetés, szeretet és halál. Rossz látni, hogy a high-tech korában, Európában élnek úgy emberek, hogy az alapvető egészségügyi ellátást sem kapják meg, Józsi nővér csak az apróbb problémákon tud segíteni, a saját hőtőjében tárolja az orvosságokat, a rendelőben a higiénia hagy kívánni valót maga után. Rossz látni, hogy megrekedt a feudalizmus vagy nem is tudom milyen kor a hegyek között, a 70 éves Tibi bácsinak, kovácsfogóval húzza ki a fogát Józsi nővér, zsibbasztó gyanánt pedig befizet a kocsmában egy feles vodkára.

Kérdések gyülemlenek fel… A gazdaságilag erős államok, társadalmak csak színjátékot folytatnak az emberi jogokért, de senki nem tesz semmit az élhető létért. Beszédek, fórumok és bizottságok üléseznek, konzultálnak, az emberek ott Erdélyben, az apró falucskában erről mit sem tudnak, élik egyszerő életüket, s nem is álmodnak arról, hogy lehet ezt másképpen is.

Zsigmond Dezső dokumentumfilmje láttat, rámutat arra, hogy Európában is van még mit tenni az emberekért, s nem csupán üres szavakra lenne szükség, ugyanakkor szeretet, kedvesség is van a filmjében, sőt átitatja az életszeretete Kommandó lakosait, Józsi bácsit. Lassú folyású történetmesélés jellemzi ezt a dokumentumfilmet, de ez igen jól esik. Ambivalens érzések kavarognak bennem még most is Zsigmond alkotásával kapcsolatban, de ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg Józsi nővér és a kommandóiak életét a Szemlén.

Józsi nővér és a sárga bicikli
Rendezte: Zsigmond Dezső
Operatőr: Bálint Artur
Vágó: Koncz Gabriella

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.